2.rész

Reggel a telefonom hangos ébresztőjére keltem.

-Mi van már? -nyúltam nyűgösen, hogy kikapcsoljam. Ma szabadnapos vagyok. Legalábbis a kávézóban. Esténként egy bárban szolgálok fel, és még van egy plussz munkám Mir-nek. Ezt utáltam a legjobban. Eladni a testemet. Méghozzá egy beképzelt idolnak. Eleinte nem tudtam ki is ő, viszont egyik este megláttam a tv-ben, és rájöttem, hogy ezt még felhasználhatom valahogy. Így egy kicsit alkudoztam vele. Egyik alkalomkor mikor együtt voltunk, készítettem egy kicsit sokatmondó képet róla és mondtam neki, hogy ha azt szeretné, hogy ez titok maradjon, fizessen többet. Szemét és undorító dolog volt, de nem láttam más lehetőséget. Bármire képes lettem volna, hogy meg tudjak adni mindent a számomra 2 legfontosabb személynek. CheolYong persze azonnal belement. Azóta kétszer annyit fizet. Eleinte félt a kép miatt, de azóta már lassan 4 hónapja nem hoztuk fel a témát.

-Unnie! -hallottam MinAh hangos kiabálását.

-Mi van? -kérdeztem álmosan.

-Te még nem készültél el? -kérdezte ijedten, mikor észrevette, hogy az ágyban fekszem.

-Ma nem dolgozom. Hagyj aludni. -húztam fejemre a takarót.

-Elfelejtetted. -mondta mérgesen.

-Mégis mit ... nem hiszem el, a papírok. -jutott hirtelen az eszembe. Az iskola szervez egy 1 hetes kirándulást a Jeju szigetre, és ma van az utolsó határidő aláírni a papírokat. Lerántottam a takarót magamról, felugrottam az ágyról , és rekordidő alatt elkészültem. Jonghyun és MinAh már türelmetlenül várt az ajtóban.

Az iskola fél órára volt tőlünk busszal. Miután beértünk a suliba, rögtön felmentem a tanári szobába aláírni a papírokat. Már épp indultam volna meg, amikor valaki megszólított.

-Kim MinHee kisasszony, ne siessen. -hallottam meg a MinAh osztályfőnökének hangját. Régen engem is tanított. Egy boszorkány. Még a hideg is kiráz a hangjától.

-Tanárnő, milyen rég találkoztunk. -vettem elő mézes-mázos hangomat.

-Nem kell a szöveg. Csak figyelmeztetni szeretném, hogy már csak egy húzása van MinAh-nak és repülni fog.

Nem hiszem el. Mit csinált az a lány?

-Történt valami? -kérdeztem nyugtalanul, mire felhorkant.

-Azt tőle kérdezze meg. És a maga érdekében javaslom, hogy kicsit nevelje meg, mert nem lesz jó vége. Elnéző voltam a szülei elvesztése után vele, de ez sem tart örökké. -mondta fagyos hangon. A torkom összeszorult, és nehezen tartottam vissza a könnyeimet.

-Értettem, tanárnő. Jobban fogok figyelni. -meghajoltam, majd a lehető leggyorsabban távoztam az iskolából.

Csak mentem előre céltalanul, majd mikor elfáradtam, besétáltam egy kávézóba. Miután leültem egy sarokba, és leadtam a rendelést, elkezdtem gondolkodni. Mostanában annyi mindenre oda kellett figyelnem, hogy nem is volt időm a srácokra. Nagyon szeretem őket, de olyan nehéz velük. Még mindhárman gyerekek vagyunk. Én voltam a legfigyelmetlenebb és leggyerekesebb. Hihetetlen, hogy alig pár hónap alatt ennyire megváltozott az életem. Annyira hirtelen kellett felnőnöm. A tudat hogy meg szeretnék nekik adni mindent, lassan teljesen kikészít. Nem tudom meddig fogom még ezt bírni. Gondolatmenetemből egy férfihang zökkentett ki.

-Kim MinHee?

-Segíthetek? -kérdeztem kedvesen.

-Nem ismersz meg? Én vagyok az Kwangsoo. -vigyorgott rám.

-Áhh Kwangsoo. -örültem meg, de igazából ötletem sem volt, hogy kicsoda. "Kwangsoo. Kwangsoo. Kwangsoo." -mondogattam magamba a nevét, majd beugrott. Apa munkatársa volt, és egyben gyerekkori barátja.

-Nemrég érkeztem haza Amerikából, és csak tegnap hallottam a hírt. Mindenképpen fel akartalak titeket keresni. -mondta a lehető legkomolyabban, majd leült velem szembe. -Hogy vagytok?

-Egész jól. -mosolyogtam kicsit erőltetetten.

-Annyira sajnálom. Biztos nagyon nehéz most nektek. -mondta szomorúan.

-Hát nem egyszerű az biztos. -nevettem fel kínosan.

-Dolgozol valahol?

-Hát rendes munkát még nem találtam így több helyen is. -nem akartam nagyon részletezni.

-Istenem. -sóhajtott fel. -Megígértem Minhyuknak, hogyha netán bármi történne a családjával, akkor segítek. Annyira hihetetlen, hogy ez történt. Egyszerűen felfoghatatlan. És még csak itt sem lehettem. -mondta könnyes szemekkel. -Mit tehetnék értetek? -tette fel a kérdést sokkal inkább magának, majd benyúlt a zakója belső zsebébe és elővett egy pénztárcát, amitől kicsit tartottam. Csak úgy nem szeretnék pénzt elfogadni, mert ez olyan mintha szánalomból adná.

-Kérlek ezt fogadd el. -nyújtott felém egy csekket.

-Nem lehet.

-Valamit muszáj tennem. Nem lehet, hogy éjjel nappal dolgozz. Havonta át fogok utalni, rendben?

-Ezt így nem fogadhatom csak el. Szerezni fogok egy rendes munkahelyet és majd jobb lesz.

-Akkor legalább azt engedd meg nekem, hogy keressek egy rendes állást. Rengeteg ismerősöm van, hidd el gyorsan találunk. -mondta biztatóan, majd felállt. -Most viszont el kell mennem, de majd keresni foglak.

-Rendben. Köszönöm a segítséget. -hajoltam meg, majd néztem ahogy távozik. Nemsokra rá én is távoztam. Hazamentem és bedőltem az ágyba. Egy rövid pihenő után nekiláttam a takarításnak és a főzésnek. Eléggé elidőztem, mert mikor megnéztem az időt már 4 óra volt. Azaz készülődnöm kell a bárba. MinAh-nak ésJonghyunnak írtam egy cetlire hogy dolgozni mentem, vigyázzanak magukra, kaja a hűtőbe. Besiettem a szobába, elővettem a táskámat, bedobáltam pár cuccot és siettem is. Mikor megérkeztem, besiettem az öltözőbe, majd nagyon gyorsan elkészültem. Kifelé menet belenéztem a tükörbe, de csalódottan szemléltem, hogy nem önmagam vagyok. A ruha amit viseltem, rövid, fekete testhez álló volt, és kihívóan szexi. Az arcomon a smink visszafogott volt, de számomra ez is soknak tűnt. Mivel péntek este volt, így nagyon sokan voltak. Szerencsére a pultnál kellett lennem, és nem az asztalokhoz szaladgálni.

Egy örökkévalóságnak tűnt mire hazaértem.

Halkan bementem a fürdőszobába, és megengedtem a vizet. Egy kádnyi forróvízben feküdtem és próbáltam kikapcsolni az agyam, majd mikor meguntam, felsóhajtottam, megmostam az arcom, és kiszálltam a kádból. Magam köré tekertem törölközőt, és besétáltam a szobába. Gyorsan felvettem a pizsit és végigdőltem az ágyon, de gondolataim, nem hagytak aludni. Az a jelenet játszódott le előttem, mikor először találkoztam Mir-rel. Arra a napra amikor hagytam, hogy felkísérjen a szállodai szobába. Emlékszem miután beértünk a szobába, elterült az ágyon, és várt. Nagyon féltem. Közelebb mentem hozzá, fölé hajoltam, és csak néztem az arcát. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. A lehető legnagyobb lendülettel sarkon fordultam, és nagyon gyorsan el akartam futni onnan, de nem bírtam. Mir megragadta a csuklóm, megfordított és kérdőn nézett rám. Látta ijedt arcomat, és ez mindent elárult neki. Türelmes volt velem, és nem röhögött ki, amit akkor díjaztam is. Persze azóta egy seggfej lett velem, és ezt készséggel viszonoztam is. Végül szép lassan sikerült megtennem. Persze ez mára már természetesen ment, de még mindig nem tudtam vele megbirkózni rendesen.

 

***

Reggeli után kikísértem MinAh-t és Jonghyun-t a kikötőhöz. Onnan indultak komppal Jeju-ra. Kisebb könnyes búcsú után, mikor indultam haza, megcsörrent a telefonom.

-Igen? -szóltam bele.

-MinHee? Szia. Hány nyelven tudsz? -kérdezte Kwangsoo.

-Öhm... -kicsit gyorsan jött ez a kérdés. -A sajáton kívül 2. Angol és Japán.

-Nagyszerű. Gondolkodtam. Te már elég felelősségteljes lány vagy. Intelligens, a nyelvtudásod rendben van, és mivel 2 tini gyereket nevelsz, van benned kötelességtudás.

-Ezzel mire szeretnél célozni?

-Hát találtam egy munkát. Kicsit lehet soknak fog hangozni, de hidd el remek lehetőség. Mivel tőled messze van, ezért lakásbiztosítás, nagyszerű fizetéssel. Mind a hármótokra elegendő lenne. Meg mivel én lennék a főnököd, tényleg nem lenne semmiben hiányotok.

-És mi lenne a nagy munka? -kérdeztem.

-Hát pont tegnap mondott fel az egyik fiúbandám menedzsere, és sürgősen kéne valaki.

-Huhh. Kik lennének?

-VIXX. Mond valamit? Még apud mesélte, hogy nem vagy nagy kpop fan, így gondoltam nem lenne kellemetlenség belőle.

-Átgondolom és még este visszahívlak, rendben?

-Persze, és tényleg gondold át rendesen. Hidd el ez egy remek ajánlat. A fiúk pedig nagyszerűek.

-Rendben, akkor szia.

-Szia, MinHee.

Szóval én mint menedzser? Ez így elég furcsa. Az idegeim így is ki vannak és még őket is vállaljam be? Kitudja mennyire idióták. De viszont ha azt nézzük, hogy nem kell többet a bárban és Mirnek dolgoznom mindenképpen megéri. És még MinAh-nak is meglenne a jegy. Sőőőt. Még találkozhatna is velük. Akárhogy is ez az ajánlat túl jó hogy visszautasítsam. Majd este visszahívom Kwangsoo-t.