1.rész

-Végre felvetted. -szóltam bele idegesen a telefonba, miközben leültem az ágyra.

-Mondjad gyorsan. -válaszolta türelmetlenül.

-Mi az hogy gyorsan? Hol a francba vagy? Már 20 perce várok rád.

-Hát próbán. -válaszolta nyugodtan, mintha ez teljesen természetes lenne.

-Na ne szórakozz velem.

-Nem kaptad meg az SMS-t? Pedig írtam, hogy ne gyere mivel főpróba lesz és nem tudok menni.

-CheolYong!! Ez most csak vicc, ugye? Úgy volt, hogy ma kifizetsz.

-Nyugi pár perce utaltam át a teljes összeget. -röhögött bele a telefonba.

-Rohadtul nem vicces. Az ilyen kis hirtelen változgatásodtól fogok 24 évesen megőszülni.

-Kár lenne. -mondta szomorúan. -A barna sokkal szexibb. -röhögött ismét bele a telefonba.

-Fulladj meg. -épp készültem kinyomni a készüléket amikor megszólalt.

-Gonosz vagy pedig én csak bókoltam. Vége a szünetnek le kell tennem, majd hívni foglak ha kellesz.

-Ahha. Csak nehogy elfelejtsem felvenni.

-Nem tennéd.

-Nem-e? -kérdeztem komolyan.

-Nem. Szükségem van rád ahogy neked is rám. És szerintem a kettőnk közül neked jobban.

-Anyád. -morogtam a telefonba.

-Köszöni jól van. Na puszi drága. -mondta és letette.

Felkaptam a táskámat az ágyról és kisétáltam a szobából. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot leadtam a recepciós csajszinak.

A szállodából kiérve hideg levegő csapta meg az arcomat. Elővettem a táskámból a sálamat, majd gondosan a nyakam köré tekertem. Nem hiányzik, hogy még le is betegedjek. Kiléptem az út szélére és leintettem a legelső taxit. Miután beültem és elmondtam a címet, éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebembe. Ijedten kikaptam és megnéztem. 2 új üzenet. Megnyitottam az egyiket. Egy banktól jött. Sikeresen megérkezett az átutalás. Király. A másik Mir száma volt.

“Szia. Ma nem tudok menni. A pénzt majd utalom. Légy jó kislány. ;)”

-Időbe. -motyogtam halkan, majd hátradűltem és lehunytam a szemem. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne ha a testvéreim megtudnák milyen undorító munkát végzek, és én ebből a pénzből tartom el őket. Mennyire fordulnának el tőlem? Nem. Erre nem gondolhatok. Csak túl stresszelem magamat. Gondolatomat a sofőr szakította félbe.

-Hölgyem. Megérkeztünk. -mondta, majd gyorsan kifizettem és kiszálltam. Az első hely ahova betértem egy élelmiszer központ volt. Utána elmentem venni pár ruhát és egyéb apróságokat még. Elég sok mindent kellett megvennem, így 4 nagy szatyorral baktattam haza. Mikor a ház elé értem, szomorúan állapítottam meg, hogy a kulcs a táska mélyén van valahol. Egy szemforgatás mellett lepakoltam mindent az ajtó elé, és előkotortam a kulcsot. A ház teljesen üres volt. Még biztos suliba vannak a skacok. Ettől kicsit jobb kedvem lett, mert így van időm meglepi vacsit csinálni MinAh-nak és Jonghyun-nak. Vagyis az én öcsémnek és húgomnak. MinAh decemberbe lesz 18 éves, míg Jonggie 19 éves múlt a nyáron.

Miután elpakoltam a vásárolt dolgokat, bementem a konyhába és nekiálltam főzni. Először elkészítettem a Ddukbokki-t. Miután készen lettem vele, nekiláttam MinAh kedvencének, a Joomuck Bab-nak. Kiskora óta imádja a rizsgombócot. Biztos örülni fog neki. Végül pedig elővettem a kimchi-t, amit még a szomszéd Ahjumma készített nekünk, és tofu-t csináltam hozzá. Épp hogy befejeztem a tálalást, amikor kivágódott az ajtó és hangos szitkozódás szűrődött be. Jól kezdődik. Kisétáltam a nappaliba és MinAh dühös arcával találtam magam.

-Tudod mit? -kérdezte szinte kiabálva.

-Nem? -válaszoltam vagyis sokkal inkább kérdeztem meglepetten.

-ÁÁÁÁÁÁÁhhhhhh. -sikított egy nagyot és lendületből a falhoz vágta a táskáját. Amit én szó szerint leesett állal bámultam.

-Nyugi, ne ijedj meg. Egész nap ilyen. -veregette meg a vállam Jonghyun.

-MinAh drágám, nem szeretnéd esetleg elmesélni mi is történt? -próbáltam megkérdezni.

-Árrrh. -kezdett el toporzékolni, mire kérdőn néztem Jonggie-ra.

-Ne nézz rám, tényleg nem tudom mi a baja. -válaszolta. -De most már kezd érdekelni a dolog. -nevette el magát mire csak megforgattam a szemem.

-Tudod van az a JinAh nevű csaj, akit nagyon utálok. -tért vissza rendes állapotba, majd leültünk a kanapéra.

-Igen, párszor elszidtad a nevét. -jegyeztem meg kuncogva.

-Nem vicces. Ő tényleg egy ribanc. Mindig felbosszant. -mondta durcásan.

-És most mit tett ellened? -kérdezte Jonghyun.

-Szerzett jegyet VIXX koncertre. -mondta, de sokkal inkább köpte a szavakat.

-Az csak egy koncert, ez miatt ne idegeskedj. Ki tudja, lehet hogy olyan hátul lesz, hogy még csak nem is fogja őket látni.-próbáltam nyugtatni.

-V.I.P -tette hozzá. -Első sor.

-Ohh. -mondtuk egyszerre Jonghyun-nal.

-Oteohkaji? -kérdezte 2 oktávval feljebb. - Bár ezt te úgysem érted meg mert nem szereted a VIXX-et. -tért vissza rendes hangneméhez.

-Nem az hogy nem szeretem, egyszerűen csak nem ismerem. -javítottam ki. -És tudod mit? Teljesen megértelek. Emlékeztek amikor nagy Super Junior fan voltam? -kérdeztem.

-Hülyéskedsz? -kérdezte Jonggie röhögve. -Azt a reakciódat nem lehet elfelejteni, mikor kijött az egyik MV. Anya orvoshoz akart vinni, mert nem tudta mi a bajod.

-Jólvan, Jonghyun, ennyire csak nem voltam vészes. -mondtam én is röhögve.

-Pedig de. -komolyodott el.

-Jólvan akkor. Annak az időnek már vége. És tudod miért? -kérdeztem MinAh-t, mire csak megrázta a fejét. -Volt egy nagy Suju koncert amire az összes barátnőm elment. Persze az nem lehet hogy pont én ne menjek. Csak hogy szép kis árat elkértek ezért a koncertért. Anyáék besegítettek, de így is sokat kellett güriznem a pénzért. Hát végül eljött a nagy nap. Mikor megjöttem suliból, anyáékkal nagyon összevesztem a jegyeim miatt, így nem engedtek el koncertre. Nagyon mérges voltam. El határoztam, hogy akkor megszököm. Nagyon nehezen sikerült eljutnom a helyszínig mire azt láttam kiírva hogy egyéb okok miatt lefújták a koncertet. Na ott telt be a pohár. Indulatosan, szomorúan, sértődötten és egyben csalódottan indultam haza. Ezek az érzelmek miatt sikerült balesetbe kerülnöm...

-Akkor törted el a karod, és akkor vesztél össze anyáékkal nagyon össze. -fejezte be a történetet MinAh.

-Jaja. Azóta valahogy nem tud érdekelni a Super Junior. Tudom gyerekes felfogás, de nagyon rosszul érintett akkor. -mivel éreztem, hogy laposodik a hangulat gyorsan témát váltottam. -Srácok éhesek vagytok? -kérdeztem vidáman.

-Ne is mondd. Nagyon hosszú nap volt. -mondta Jonghyun unottan.

-Akkor gyertek. -ugrottam fel és mentem be a konyhába. MinAh nagyon örült a rizsgombócnak.

-Unnie! -ugrott a nyakamba. -Te vagy a legjobb. Köszönöm.

Jó volt látni ahogy jobb kedve lesz.

Miután mindannyian teli zabáltuk magunkat, beraktunk egy filmet. MinAh kedvére vígjátékot néztünk. Hát a végére már a földön fetrengve röhögtünk.

Este elalvás előtt még benéztem Min-hez. Az ágyon fekve telefonozott. Odasétáltam hozzá, majd leültem az ágy szélére.

-Azért rendben leszel? -kérdeztem halkan.

-Persze. Hiszen pont te mondtad, hogy ez csak egy koncert. -mondta mosolyogva.

-Sajnálom. Igyekszem keresni egy rendes állást, hogy ne keljen ez miatt szomorkodnod.

-Ya, te pabo. -ütötte meg a fejem, majd röhögte el magát. Felálltam, majd adtam egy jóéjt puszit. Még Jonghyun-hoz is benéztem, majd én is lefeküdtem aludni.