-Végre
felvetted. -szóltam bele idegesen a telefonba, miközben leültem az
ágyra.
-Mondjad
gyorsan. -válaszolta türelmetlenül.
-Mi
az hogy gyorsan? Hol a francba vagy? Már 20 perce várok rád.
-Hát
próbán. -válaszolta nyugodtan, mintha ez teljesen természetes
lenne.
-Na
ne szórakozz velem.
-Nem
kaptad meg az SMS-t? Pedig írtam, hogy ne gyere mivel főpróba lesz
és nem tudok menni.
-CheolYong!!
Ez most csak vicc, ugye? Úgy volt, hogy ma kifizetsz.
-Nyugi
pár perce utaltam át a teljes összeget. -röhögött bele a
telefonba.
-Rohadtul
nem vicces. Az ilyen kis hirtelen változgatásodtól fogok 24 évesen
megőszülni.
-Kár
lenne. -mondta szomorúan. -A barna sokkal szexibb. -röhögött
ismét bele a telefonba.
-Fulladj
meg. -épp készültem kinyomni a készüléket amikor megszólalt.
-Gonosz
vagy pedig én csak bókoltam. Vége a szünetnek le kell tennem,
majd hívni foglak ha kellesz.
-Ahha.
Csak nehogy elfelejtsem felvenni.
-Nem
tennéd.
-Nem-e?
-kérdeztem komolyan.
-Nem.
Szükségem van rád ahogy neked is rám. És szerintem a kettőnk
közül neked jobban.
-Anyád.
-morogtam a telefonba.
-Köszöni
jól van. Na puszi drága. -mondta és letette.
Felkaptam
a táskámat az ágyról és kisétáltam a szobából. Bezártam az
ajtót, majd a kulcsot leadtam a recepciós csajszinak.
A
szállodából kiérve hideg levegő csapta meg az arcomat. Elővettem
a táskámból a sálamat, majd gondosan a nyakam köré tekertem.
Nem hiányzik, hogy még le is betegedjek. Kiléptem az út szélére
és leintettem a legelső taxit. Miután beültem és elmondtam a
címet, éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebembe. Ijedten kikaptam
és megnéztem. 2 új üzenet. Megnyitottam az egyiket. Egy banktól
jött. Sikeresen megérkezett az átutalás. Király. A másik Mir
száma volt.
“Szia.
Ma nem tudok menni. A pénzt majd utalom. Légy jó kislány. ;)”
-Időbe.
-motyogtam halkan, majd hátradűltem és lehunytam a szemem. Azon
kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne ha a testvéreim megtudnák
milyen undorító munkát végzek, és én ebből a pénzből tartom
el őket. Mennyire fordulnának el tőlem? Nem. Erre nem gondolhatok.
Csak túl stresszelem magamat. Gondolatomat a sofőr szakította
félbe.
-Hölgyem.
Megérkeztünk. -mondta, majd gyorsan kifizettem és kiszálltam. Az
első hely ahova betértem egy élelmiszer központ volt. Utána
elmentem venni pár ruhát és egyéb apróságokat még. Elég sok
mindent kellett megvennem, így 4 nagy szatyorral baktattam haza.
Mikor a ház elé értem, szomorúan állapítottam meg, hogy a kulcs
a táska mélyén van valahol. Egy szemforgatás mellett lepakoltam
mindent az ajtó elé, és előkotortam a kulcsot. A ház teljesen
üres volt. Még biztos suliba vannak a skacok. Ettől kicsit jobb
kedvem lett, mert így van időm meglepi vacsit csinálni MinAh-nak
és Jonghyun-nak. Vagyis az én öcsémnek és húgomnak. MinAh
decemberbe lesz 18 éves, míg Jonggie 19 éves múlt a nyáron.
Miután
elpakoltam a vásárolt dolgokat, bementem a konyhába és nekiálltam
főzni. Először elkészítettem a Ddukbokki-t. Miután készen
lettem vele, nekiláttam MinAh kedvencének, a Joomuck Bab-nak.
Kiskora óta imádja a rizsgombócot. Biztos örülni fog neki. Végül
pedig elővettem a kimchi-t, amit még a szomszéd Ahjumma készített
nekünk, és tofu-t csináltam hozzá. Épp hogy befejeztem a
tálalást, amikor kivágódott az ajtó és hangos szitkozódás
szűrődött be. Jól kezdődik. Kisétáltam a nappaliba és MinAh
dühös arcával találtam magam.
-Tudod
mit? -kérdezte szinte kiabálva.
-Nem?
-válaszoltam vagyis sokkal inkább kérdeztem meglepetten.
-ÁÁÁÁÁÁÁhhhhhh.
-sikított egy nagyot és lendületből a falhoz vágta a táskáját.
Amit én szó szerint leesett állal bámultam.
-Nyugi,
ne ijedj meg. Egész nap ilyen. -veregette meg a vállam Jonghyun.
-MinAh
drágám, nem szeretnéd esetleg elmesélni mi is történt?
-próbáltam megkérdezni.
-Árrrh.
-kezdett el toporzékolni, mire kérdőn néztem Jonggie-ra.
-Ne
nézz rám, tényleg nem tudom mi a baja. -válaszolta. -De most már
kezd érdekelni a dolog. -nevette el magát mire csak megforgattam a
szemem.
-Tudod
van az a JinAh nevű csaj, akit nagyon utálok. -tért vissza rendes
állapotba, majd leültünk a kanapéra.
-Igen,
párszor elszidtad a nevét. -jegyeztem meg kuncogva.
-Nem
vicces. Ő tényleg egy ribanc. Mindig felbosszant. -mondta durcásan.
-És
most mit tett ellened? -kérdezte Jonghyun.
-Szerzett
jegyet VIXX koncertre. -mondta, de sokkal inkább köpte a szavakat.
-Az
csak egy koncert, ez miatt ne idegeskedj. Ki tudja, lehet hogy olyan
hátul lesz, hogy még csak nem is fogja őket látni.-próbáltam
nyugtatni.
-V.I.P
-tette hozzá. -Első sor.
-Ohh.
-mondtuk egyszerre Jonghyun-nal.
-Oteohkaji?
-kérdezte 2 oktávval feljebb. - Bár ezt te úgysem érted meg mert
nem szereted a VIXX-et. -tért vissza rendes hangneméhez.
-Nem
az hogy nem szeretem, egyszerűen csak nem ismerem. -javítottam ki.
-És tudod mit? Teljesen megértelek. Emlékeztek amikor nagy Super
Junior fan voltam? -kérdeztem.
-Hülyéskedsz?
-kérdezte Jonggie röhögve. -Azt a reakciódat nem lehet
elfelejteni, mikor kijött az egyik MV. Anya orvoshoz akart vinni,
mert nem tudta mi a bajod.
-Jólvan,
Jonghyun, ennyire csak nem voltam vészes. -mondtam én is röhögve.
-Pedig
de. -komolyodott el.
-Jólvan
akkor. Annak az időnek már vége. És tudod miért? -kérdeztem
MinAh-t, mire csak megrázta a fejét. -Volt egy nagy Suju koncert
amire az összes barátnőm elment. Persze az nem lehet hogy pont én
ne menjek. Csak hogy szép kis árat elkértek ezért a koncertért.
Anyáék besegítettek, de így is sokat kellett güriznem a pénzért.
Hát végül eljött a nagy nap. Mikor megjöttem suliból, anyáékkal
nagyon összevesztem a jegyeim miatt, így nem engedtek el koncertre.
Nagyon mérges voltam. El határoztam, hogy akkor megszököm. Nagyon
nehezen sikerült eljutnom a helyszínig mire azt láttam kiírva hogy
egyéb okok miatt lefújták a koncertet. Na ott telt be a pohár.
Indulatosan, szomorúan, sértődötten és egyben csalódottan
indultam haza. Ezek az érzelmek miatt sikerült balesetbe
kerülnöm...
-Akkor
törted el a karod, és akkor vesztél össze anyáékkal nagyon
össze. -fejezte be a történetet MinAh.
-Jaja.
Azóta valahogy nem tud érdekelni a Super Junior. Tudom gyerekes
felfogás, de nagyon rosszul érintett akkor. -mivel éreztem, hogy
laposodik a hangulat gyorsan témát váltottam. -Srácok éhesek
vagytok? -kérdeztem vidáman.
-Ne
is mondd. Nagyon hosszú nap volt. -mondta Jonghyun unottan.
-Akkor
gyertek. -ugrottam fel és mentem be a konyhába. MinAh nagyon örült
a rizsgombócnak.
-Unnie!
-ugrott a nyakamba. -Te vagy a legjobb. Köszönöm.
Jó
volt látni ahogy jobb kedve lesz.
Miután
mindannyian teli zabáltuk magunkat, beraktunk egy filmet. MinAh
kedvére vígjátékot néztünk. Hát a végére már a földön
fetrengve röhögtünk.
Este
elalvás előtt még benéztem Min-hez. Az ágyon fekve telefonozott.
Odasétáltam hozzá, majd leültem az ágy szélére.
-Azért
rendben leszel? -kérdeztem halkan.
-Persze.
Hiszen pont te mondtad, hogy ez csak egy koncert. -mondta mosolyogva.
-Sajnálom.
Igyekszem keresni egy rendes állást, hogy ne keljen ez miatt
szomorkodnod.
-Ya,
te pabo. -ütötte meg a fejem, majd röhögte el magát. Felálltam,
majd adtam egy jóéjt puszit. Még Jonghyun-hoz is benéztem, majd
én is lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése