4.rész

-JIHEEEE! -ordította valaki, majd hirtelen rám ugrott.

-Te normális vagy??? -sikítottam egy hatalmasat, majd lehúztam a fejemről a takarót, és egy ijedt arcú Ken-nel találtam szembe magamat.

-Úristen. Te nem JiHee vagy.

Az a fej mindennel felért. Le kellett volna fényképezni. Nehezen tartottam vissza, hogy el ne röhögjem magam.

-Ez egy nagyszerű megállapítás. -veregettem meg a vállát, majd kimentem a szobából, magára hagyva az összezavart Kent. Azért nekem is kellett pár perc mire felfogtam, hogy hol is vagyok. Megnéztem a telefonom, és döbbenten néztem az időt, hogy már 14:35 van.

Épp a fürdőbe tartottam, amikor valaki nekem jött.

-Jézusom, te ki vagy? -ugrott el rémülten Ravi. Milyen intelligens. Csak megforgattam a szememet és gyorsan bementem a fürdőbe. Megmostam az arcom és kicsit megigazítottam a ruhám. Már épp kifelé tartottam, hogy bemutatkozzak, amikor halk suttogást hallottam.

-Van egy lány a fürdőbe. És nem JiHee. - hallottam Ravi hangját.

-Nekem mondod? Majdnem összenyomtam szerencsétlent. -ez Ken lehetett.

-Ki ő? -kérdezte Leo.

-Legalább jól néz ki? -kérdezte Hongbin.

-Hát nem rossz példány. -röhögött Ravi. Paraszt.

-Najó valaki most már beavathatna. -szólt közbe Hyuk.

-Majd én. -léptem ki a többiekhez, mire kikerekedett szemmel néztek rám. -Kim MinHee vagyok az új menedzseretek.

-Ez most komoly? -kérdezte Ken leesett állal.

-Srácok. Most hívott JiHee. Mindjárt hazaér. -nyitott be az ajtón N. -Ohh szia. -hajolt meg udvariasan. -Te bizonyára az új menedzser vagy. -mosolygott kedvesen. Nem hittem volna hogy ilyet fogok gondolni, de élőbe még jobban néz ki.

-Meg se lepődsz? -kérdezte Ravi még mindig meglepve.

-Kéne? -nevetett. -Amúgy meg mondta KwangSoo, hogy velünk egyidős és lány. És nektek se kéne így bámulni, mert szerintem kényelmetlenül érzi magát. -nézett rám.

-Hát nem valami kellemes.

-Okés, bocsi. -mondta Ken.

-Semmi baj. Biztos váratlanul ért titeket.

-És most akkor magázódjunk? -kérdezte Hyuk félénken.

-Nem. Dehogyis.

-Ahogy gondolod. -mosolygott N. -Mától te vagy a főnök.

Ez miért hangzott ijesztően? Na jó. Tudom. Túl kezdő vagyok még.

-Rendben. Akkor bemutatkoznák ha nem gond. Kim MinHee vagyok. 24 éves. Öcsémmel, Jonghyun-nal, és húgommal, MinAh-val élek együtt, akik jelenleg a Jeju szigeten vannak, és majd holnap jönnek haza.

-A kis mákosok. -szólt közbe Ravi.

-Még nincs sok tapasztalatom ezen a munka terén, szóval remélem segíteni fogtok.

-Persze. Nem kell megijedni.

-Szóóóval szereted a VIXX-et? -kérezte Ken.

-Most erre mit mondjak? -nevettem kínosan.

-Naaa. -nézett Hongbin szomorúan.

-Erre nem lehet nemet mondani. -mondta N nagy csillogó szemekkel, amitől kicsit zavarba jöttem. Anyám. Mi van velem?

-Dehogynem. -mondta Leo halkan.

-Ezt meg sem hallottam. -nevetve nézett rá a leader.

-Őszintén megmondom, hogy csak tegnap óta ismerlek titeket.

-Az is valami. -mondta Hyuk.

-Megjötteeeeem. -csapta be JiHee az ajtót.

-Szépen eltűntél. -néztem rá.

-Ezer bocsi, de semmi kaja nem volt itthon, és gondoltam, hogy mire felkelsz, veszek valamit.

-Imádlak. -mosolyogtam, majd odamentem hozzá és segítettem bepakolni a szatyrokat.

-Na milyenek a fiúk? -kérdezte mikor bementünk a konyhába.

-Normálisak. -feleltem egyszerűen.

-Normálisak? Komolyan csak ennyi? -nevetett ki.

-Most mivan?

-Semmi. -nevetett. -Gyere tálaljunk meg.

-Mit eszünk? -jött be N a konyhába.

-Pizzát.

Az “ebéd” gyorsan elfogyott. Nem tudom eddig miért tartottam a fiúktól. Teljesen normálisak. Túl sokat stresszeltem és teljesen feleslegesen.

-Nézzünk filmet. -mondta Ken.

-Megint? -kérdezte Leo.

-Mit megint? Naaa. -nézett rám Ken nagy szemekkel.

-Most miért engem nézel? -kérdeztem.

-Mert miért ne? -húzta fel a szemöldökét.

-Felőlem. -vontam vállat, mire kapásból 3-an felugrottak és elszaladtak. -Ez most mi volt? -néztem ijedten.

-Mindig ezt csinálják. -nézett rám N. -Most ha minden igaz, azon veszekednek mit nézzünk, és ha nincs közös megegyezés akkor 4-5 filmet végig kell ülni.

-Na nee.

-De dee. -kacsintott rám, majd engem kikerülve, ő is bement a többiekhez.

-Gyere, menjünk mi is. -húzott fel Jihee nevetve.

-Most mit nevetsz?

-Látnod kellett volna a fejed.

-Most őszintén, 4-5 film? Kinek ne lenne ilyen feje. -kérdeztem

-Aha. -nevetett még mindig.

-Te mindig nevetsz?

-Legtöbbször. -mondta majd behúzott a nappaliba, ahol a fiúk már teljesen szétterültek. Jihee nagy lendülettel beleugrott Leo ölébe, mire a fiú felmordult.

-Most komolyan nem találtál jobb helyet? -nézett rá mérgesen Leo.

-Őszintén? Nem. -vigyorgott rá Jihee. Körülnéztem, hogy hova ülhetnék, de minden hely foglalt volt.

-Gyere ülj ide. -húzodott N beljebb. -Nem harapunk.

A fiúk beljebb csúsztak, majd leültem. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert elég szorosan voltunk. A lábunk teljesen összeért. Nem tudom, miért voltam ennyire zavarba. Voltam már közelebb is fiúhoz. Mire feleszméltem már javában ment a film. Elsőnek valami hülye horror paródiát néztünk, utána vígjátékot, és befejezésként horror filmet. Nagyon jó összeállítás. Régen rengeteg horror filmet néztem, de a szüleim halála után, még ez is megváltozott bennem. Sokkal gyengébb lett az idegzetem. Próbáltam nem a filmre koncentrálni, amikor hirtelen felugrott N, mire elakadt a lélegzetem.

-Úristen, bocsi. -nevetett Yeon. -Nem akartalak megijeszteni. -tette a vállamra a kezét majd kiment a konyhába. Nehezen, de sikerült egyenletesen vennem a levegőt, mire elkezdett rezegni a zsebembe a telefon. Újra elakadt a lélegzetem. Hongbin oldalasan rámnézett majd elmosolyodott. Gyorsan kimentem, majd beleszóltam a telefonba.

-Kim MinHee? -ismertem fel MinAh tanárának a hangját.

-Igen.

-1 óra múlva legyen a kikötőnél. -mondta fagyos hangon.

*MinAh szemszöge*

Nem elég szívás, hogy itt kell lennem Jeju szigeten, ráadásul még Jinah-val és talpnyaló barátnőivel egy szobán kell osztoznunk. Még csak 5 napja vagyunk itt, mégis olyan, mintha 5 éve lenne. Folyamatosan a koncert-ről álmodozik. Rohadtul elegem van. Mindenből. Utálom hogy meghaltak a szüleim, és tönkre tettek mindent. Elegem van, hogy egyik napról a másikra minden barátom elhagyott, pusztán azért mert teljesen csődbe mentünk. Dühös vagyok. De kire? Talán magamra. Sokáig lapítottam, és hagytam, hogy a lányok teljesen megalázzanak a suliba. Nagyon sok idő kellett mire összeszedtem magam a földről, és kiálltam magam mellett. És most megint ott tartok hogy egy lökés, és újra a legalján leszek. Nincs miből erőt merítenem. Érzem, hogy egyre jobban zuhanok.

-Hallottam hogy nem jössz koncertre. -hallottam egy gúnyos hangot.

-Honnan veszed ezt?

-Szóval igaz. -nevetett Jinah. -Figyelj. Megértem, vagyis csak próbálom felfogni, hogy ezt nem mindenki teheti meg. Ne érezd magad senkinek. Egyszer a te időd is eljön. -körülötte a lányok halk vihogásba kezdtek. Éreztem, ahogy elönt a düh, és megfeszülnek az izmaim.

-Ahogy gondolod. -néztem rá mosolyogva. -A koncerten találkozunk. -Megfordultam és elindultam kifele. Idióta vagyok. Miért mondtam ilyet? És ha nem tudok elmenni? Holnap lesz a koncert. Kizárt hogy ott legyek. Saját magamnak ásom meg a sírom. Gratulálok Kim MinAh. Már az ajtónál jártam amikor Jinah megszólalt.

-Na arra kíváncsi leszek. Mégis honnan lenne rá pénzed? -horkant fel. -Mindenki tudja hogy mennyire szánalmas életetek van. Vagy talán a nővérkéd felcsapott kurvának?

Ez volt az a pont ahol eldurrant az agyam. Megfordultam és azzal a lendülettel felpofoztam, elkezdtem ütni és tépni a haját. Teljesen kizártam mindent és átadtam magam a dühnek. Egy gyenge pontom van. A családom. Senki ne merje őket a szájára venni.

-Ebből elég!! -hallottam, meg a tanár hangját, majd éreztem, hogy két erős kar megragad és elhúz. Jonghyun volt. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Vergődtem a karjai között, de nem engedett.

-Megőrűltek?

-É-é-én nem akartam. -eszméltem fel, amikor észrevettem Jinah-t. A haja teljesen össze volt kócolva. Az arca fel volt duzzadva, a szeme kicsit felszakadt. Nagyon megijedtem. Ezt komolyan én tettem? Elakadt a lélegzetem. Könnyek marták a szemem.

-Azonnal menjen innen. A tanári szállás előtt legyen 5 percen belül.

Nem is vettem észre, hogy már odaértünk. Jonghyun fogta a kezem és húzott maga után.

-Ez mi volt? -kérdezte dühösen.

-Nem tudom. -mondtam zaklatottan. Remegtem, és legszívesebben eltűntem volna.

-Csak úgy nem verhetsz valakit össze. MinAh ilyet te sose tennél.

-Elborult az agyam. Egyszerűen nem tudtam irányítani magamon.

-Gyere ide. -mondta Jonggie és szorosan magához húzott. Mindig is gyűlöltem Jinah-t, de nem akartam ennyire messzire menni.

-Ugye, tudod, hogy most mi lesz? -kérdezte valaki fagyon hangon. Kibújtam bátyám védelmező karjai közül, majd szembekerültem a tanárnővel. -Felhívom MinHeet, felrakom egy hajóra és szépen hazamegy. Holnap elintézem a papírokat, és sok sikert az új iskola kereséshez. Remélem tisztában volt vele, hogy ez egy utolsó csepp volt a pohárba. -nem szóltam semmit, csak bámultam magam elé. Jonghyun elment összepakolni a dolgaimat, hogy véletlen se keljen visszamennem abba a szobába. Egyedül maradtam. Bementem egy mosdóba, hogy rendbe tegyem magam. Hát mikor tükörbe néztem, nem csalódtam. Énis kaptam jócskán. Megmostam az arcom majd felgumiztam a hajam. Könnyek áztatták a szemem, ahogyan mostam az arcomat. Minden porcikám sajgott. És még a bűntudat is rám nehezedett.

~késöbb~

Szótlanul ültünk a kocsiban hazafele. MinHee vezetett, és erősen az útra koncentrált. Jonghyun is velem jött, mert nem akart egyedül hagyni. Kedves tőle. Emlékeztetnem kell magam, hogy majd megköszönjem neki. Egy gyönyörű szép ház elé parkolt le, majd mikor leállította a kocsit, hátrafordult.

-Skacok, itt lennénk. Itt fogunk lakni ezentúl. Társas ház, így mindkét oldalon laknak. Menjetek be és pakoljatok ki. Ne nagyon járkáljatok. Mindjárt megyek énis, csak elintézek egy telefon hívást. -a hangja csendes, de határozott volt. A torkom összeszorult. Rossz volt így látni. És mindez mind miattam van. Hirtelen annyira önzőnek éreztem magam. MinHee mindent megtesz értünk, én meg csak a bajt hozom rá. Jonggie leesett állal bámulta a házat belülről. Nekem semmi erőm nem volt bambulni a berendezést, így csak kerestem egy üres szobát, és bevittem a csomagomat. Az ágy mellett több doboz is volt Kim MinAh néven cimkézve. Nem érdekelt semmi csak lefeküdtem az ágyra, és utat engedtem a könnyeimnek.

3.rész

Ott álltam egy hatalmas ház előtt, aminek három nagy bejárati ajtaja volt. Kwangsoo mondta, hogy ez egy ház, 3 kisebb részre felbontva. A középső lesz a miénk, jobb oldalt a fiúk vannak, és bal oldalt egy lány lakik, aki a sminkesük és a ruhatervezőjük. Elővettem a kulcsot amit még tegnap adott Kwangsoo, majd kinyitottam az ajtót. Gyönyörű szép lakás tárult elém. Ahogy beléptem egy kisebb előtér fogadott, fogassal és cipős szekrénnyel. Itt lepakoltam a dolgaimat, majd beljebb mentem. Velem szemben egy nagyobb nappali volt. Az ülőgarnitúrával szemben egy hatalmas üvegajtó helyezkedett el, ami egy nagy közös kertre adott kilátást. Találtam egy kisebb folyosót, ahol három ajtót találtam. Mind a három szoba. Kiválasztottam az egyiket, majd bepakoltam a bőröndömet, amit még Kwangsoo hozatott ide. A nappaliból még 2 ajtó nyílt. Az egyik jobb oldalt, a másik pedig bal oldalt. Jobb oldali ajtó felett egy nagy VIXX felirat állt, míg a másik ajtón egy név: ParkJiHee. Miután körbejártam a házat, láttam, az ablakból, hogy egy lány ül az udvaron. Kisétáltam hozzá, de mivel háttal ült a hintán, nem vett észre.

-Szia. -köszöntem neki udvariasan, mire egy hatalmasat sikított, és kiröpült kezéből a cigi.

(Park JiHee)

-Úristen. -fordult felém. -Ilyet többet ne. -mondta majd a szívére tette a kezét, és úgy vette a levegőt.

-Bocsi nem akartalak megijeszteni.

-Nem, semmi baj. Csak hirtelen azt hittem, hogy a fiúk azok. -mondta zavartan, majd eltaposta a cigit, és felvette. Kérdőn néztem rá. -Ezt amúgy nem láttad, oké?

-Rendben. -feleltem. -Te bizonyára JiHee vagy, ugye?

-Igen. Te viszont ki vagy? Mert ha jól emlékszem, be volt zárva mindhárom bejárati ajtó.

-Kim MinHee vagyok. A fiúk új menedzsere.

-Azta. -mondta teljesen ledöbbenve, mire meglepődtem. -Bocsi, csak váratlanul ért, mert mind azt hittük, hogy idősebb leszel. De szerintem nem vagy a leader-nél idősebb.

-Öhm.. hát nem tudom. 24 éves vagyok.

-Komolyan? -kérdezte meglepetten. -Akkor még egy évvel fiatalabb is vagy.

-És te vagy a fiúknak a sminkesük?

-Hát, sminkes, ruhatervező, vagy amire épp szükség van. -mosolyodott el. -Már debütálás óta velük vagyok. Mondjuk Leo-t és Hongbint már régebb óta ismerem.

-Leo és Hongbin? Ők tagok? -kérdeztem kicsit félve.

-Nanee. -mondta döbbenten. -Azt ne mondd, hogy nem ismered őket.

-Hát igazából nem nagyon.

-És Kwangsoo csak így fel vett menedzsernek? Érdekes.. Figyelj, ha gondolod, segítek neked megismerni őket, mire találkozol velük. -mondta mosolyogva. -Este átjöhetnél, és tarthatnánk egy VIXX estét.

-Komolyan? Az nagy segítség lenne. -mondtam megkönnyebbülve.

-És a testvéreid mikor jönnek? -kérdezte Jihee. -Soo említette, hogy még két tesód is itt fog lakni.

-Hát most épp kirándulnak, talán 3 nap múlva jönnek, bár még nem tudnak semmit.

-Nyugi biztos tetszeni fog nekik.

“Azt meghiszem.” -gondoltam magamba, majd MinAh jutott eszembe, mint nagy Starlight. Gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította félbe. Kwangsoo neve volt a kijelzőn.

-Szia, MinHee. Sikerült odatalálnod?

-Szia. Persze. Már Jihee-vel is találkoztam. -mosolyogtam a lányra.

-Az nagyszerű. Figyelj. Délután 3-ra szerveztem neked egy találkozót Segwang-al, a fiúk volt menedzserével. Gondoltam mivel kezdő vagy, nem árt egy kis beszélgetés.

-Ohh hát köszi.

-SMS-be elküldöm a címet, és szerintem vigyél valami füzetet, hogy feljegyezhess 1-2 dolgot, rendben?

-Igen, értem.

-Még egy jó tanács. Vigyázz Segwanggal. Elég modortalan tud néha lenni. Csak azért szerveztem ezt a találkozót, mert hasznos információkat tud adni. Viszont ha olyat mondana, ne vedd magadra. Na akkor szia.

-Rendben, köszi. Szia. -mondtam, majd letettem.

Megbeszéltük JiHee-vel, hogy estefele átmegyek, addig előkeresi a régebbi vixx-es videókat. Fél 3-kor Kwangsoo elküldte a címet. Pár utcával van csak messzebb a kávézó, így nem siettem. Elővettem egy nagyobb táskát, belepakoltam a fontosabb dolgaimat, plussz egy nagy üres noteszt, amire nagybetűkkel ráírtam, hogy VIXX. Mindent ebbe fogok beleírni, hogy ne legyen kavarodás.

***

6 órakor értem haza. Haza. Furcsa, hogy ez a ház az otthonom. Nehéz megszokni. Miután találkoztam Segwanggal, 3 órán kerszetűl csak mondta, mondta és mondta, én pedig próbáltam jegyzetelni. Rengeteg információt adott. A neveket már sikerült megjegyeznem. N, Leo, Ken, Ravi, Hongbin és Hyuk. Először felsorolta a tagokat, majd, hogy a fiúnak mik az igényeik, mit hogyan kell. Ki a legproblémásabb tag, stb... Komolyan rengeteg dolgot mondott róluk. Kicsit meg is ijedtem, hogy ez így egyszerre talán sok lesz, de azt mondta, hogy muszáj, mert gyorsan bele kell jönnöm. Egy dolog kicsit aggasztott. Rá is kérdeztem.

-És mi lesz a rajongókkal?

-Mi lenne? -kérdezte.

-Csak mert elég fiatal vagyok. És belegondolva szerintem nem nagyon fog nekik tetszeni, főleg a sasaeng fanok-nak.

-Értem, hogy mire gondolsz. De egy dolgot jegyezz meg. Te csak egy menedzser vagy. Nem lehetsz olyan kapcsolatba a fiúkkal, hogy a rajongóknak féltékenységre legyen okuk. Érted mire célzok?

-Azt hiszem, igen.

-Amúgy se hagyná azt Kwangsoo. -mondta gúnyosan nevetve. -Sokat gondolkodtam, hogy miért pont téged vett fel. Nyilván személyes okokból. De amint olyan helyzet lenne, hogy a rajongók fellázadnának, téged azonnal kirúgna. Ha belegondolsz, van egy ügynöksége. Egy híres bandája. Te nem fogsz neki annyit érni, mint ez az egész botrány.

-Értem, ha nincs több mondanivalója, akkor el is mennék. -majd felálltam, és elmentem.

Komolyan aggasztott, hogy egész végig, célzott arra, hogy egy senki vagyok, akit bármikor kitehetnek, mert a VIXX többet ér. Ezzel én is tisztában vagyok, de mire ez a stílus? Nem az a fajta lány vagyok aki vissza élne Kwangsoo kedvességével. Kicsit felhúzott ez a beszélgetés, de belegondolva tényleg sok hasznos dolgot mondott.

Fürdés után átmentem JiHee-hez. Már várt engem. Még vacsit is készített. Nagyon megszerettem ezt a lányt. Aranyos, vicces és laza stílusa van. Szerintem elég jó barátnők leszünk. JiHee is rengeteget mesélt a fiúkról, annyi különbséggel, hogy ő nem csak a munkával kapcsolatos dolgokat mondta. Megnéztük az összes MV-t, MTV diary-ba belenéztünk, a MYDol-t is elkezdtük, és még koncerteket is néztünk. Nagyon megtetszettek a fiúk. Már vártam, hogy velük dolgozhassak. Viszont egy kicsit féltem is. Amint néztem őket, láttam, hogy teli vannak energiával, életvidámak, viccesek, de komolyak is. Főleg Leo. Csodálkoztam rajta, hogy ilyen “csendes”, de Jihee mondta, hogy neki ilyen a személyisége, de ha nincsenek kamerák kicsit talán felszabadultabb. Mindenesetre, nagyon megtetszettek mind a 6-an, vagyis 7-en. JiHee-vel együtt. Szerintem hajnali 5 körül lehetett mikor bealudtunk. Az egész estét végig röhögtük. Fél év óta, nagyon jól éreztem magam. 

2.rész

Reggel a telefonom hangos ébresztőjére keltem.

-Mi van már? -nyúltam nyűgösen, hogy kikapcsoljam. Ma szabadnapos vagyok. Legalábbis a kávézóban. Esténként egy bárban szolgálok fel, és még van egy plussz munkám Mir-nek. Ezt utáltam a legjobban. Eladni a testemet. Méghozzá egy beképzelt idolnak. Eleinte nem tudtam ki is ő, viszont egyik este megláttam a tv-ben, és rájöttem, hogy ezt még felhasználhatom valahogy. Így egy kicsit alkudoztam vele. Egyik alkalomkor mikor együtt voltunk, készítettem egy kicsit sokatmondó képet róla és mondtam neki, hogy ha azt szeretné, hogy ez titok maradjon, fizessen többet. Szemét és undorító dolog volt, de nem láttam más lehetőséget. Bármire képes lettem volna, hogy meg tudjak adni mindent a számomra 2 legfontosabb személynek. CheolYong persze azonnal belement. Azóta kétszer annyit fizet. Eleinte félt a kép miatt, de azóta már lassan 4 hónapja nem hoztuk fel a témát.

-Unnie! -hallottam MinAh hangos kiabálását.

-Mi van? -kérdeztem álmosan.

-Te még nem készültél el? -kérdezte ijedten, mikor észrevette, hogy az ágyban fekszem.

-Ma nem dolgozom. Hagyj aludni. -húztam fejemre a takarót.

-Elfelejtetted. -mondta mérgesen.

-Mégis mit ... nem hiszem el, a papírok. -jutott hirtelen az eszembe. Az iskola szervez egy 1 hetes kirándulást a Jeju szigetre, és ma van az utolsó határidő aláírni a papírokat. Lerántottam a takarót magamról, felugrottam az ágyról , és rekordidő alatt elkészültem. Jonghyun és MinAh már türelmetlenül várt az ajtóban.

Az iskola fél órára volt tőlünk busszal. Miután beértünk a suliba, rögtön felmentem a tanári szobába aláírni a papírokat. Már épp indultam volna meg, amikor valaki megszólított.

-Kim MinHee kisasszony, ne siessen. -hallottam meg a MinAh osztályfőnökének hangját. Régen engem is tanított. Egy boszorkány. Még a hideg is kiráz a hangjától.

-Tanárnő, milyen rég találkoztunk. -vettem elő mézes-mázos hangomat.

-Nem kell a szöveg. Csak figyelmeztetni szeretném, hogy már csak egy húzása van MinAh-nak és repülni fog.

Nem hiszem el. Mit csinált az a lány?

-Történt valami? -kérdeztem nyugtalanul, mire felhorkant.

-Azt tőle kérdezze meg. És a maga érdekében javaslom, hogy kicsit nevelje meg, mert nem lesz jó vége. Elnéző voltam a szülei elvesztése után vele, de ez sem tart örökké. -mondta fagyos hangon. A torkom összeszorult, és nehezen tartottam vissza a könnyeimet.

-Értettem, tanárnő. Jobban fogok figyelni. -meghajoltam, majd a lehető leggyorsabban távoztam az iskolából.

Csak mentem előre céltalanul, majd mikor elfáradtam, besétáltam egy kávézóba. Miután leültem egy sarokba, és leadtam a rendelést, elkezdtem gondolkodni. Mostanában annyi mindenre oda kellett figyelnem, hogy nem is volt időm a srácokra. Nagyon szeretem őket, de olyan nehéz velük. Még mindhárman gyerekek vagyunk. Én voltam a legfigyelmetlenebb és leggyerekesebb. Hihetetlen, hogy alig pár hónap alatt ennyire megváltozott az életem. Annyira hirtelen kellett felnőnöm. A tudat hogy meg szeretnék nekik adni mindent, lassan teljesen kikészít. Nem tudom meddig fogom még ezt bírni. Gondolatmenetemből egy férfihang zökkentett ki.

-Kim MinHee?

-Segíthetek? -kérdeztem kedvesen.

-Nem ismersz meg? Én vagyok az Kwangsoo. -vigyorgott rám.

-Áhh Kwangsoo. -örültem meg, de igazából ötletem sem volt, hogy kicsoda. "Kwangsoo. Kwangsoo. Kwangsoo." -mondogattam magamba a nevét, majd beugrott. Apa munkatársa volt, és egyben gyerekkori barátja.

-Nemrég érkeztem haza Amerikából, és csak tegnap hallottam a hírt. Mindenképpen fel akartalak titeket keresni. -mondta a lehető legkomolyabban, majd leült velem szembe. -Hogy vagytok?

-Egész jól. -mosolyogtam kicsit erőltetetten.

-Annyira sajnálom. Biztos nagyon nehéz most nektek. -mondta szomorúan.

-Hát nem egyszerű az biztos. -nevettem fel kínosan.

-Dolgozol valahol?

-Hát rendes munkát még nem találtam így több helyen is. -nem akartam nagyon részletezni.

-Istenem. -sóhajtott fel. -Megígértem Minhyuknak, hogyha netán bármi történne a családjával, akkor segítek. Annyira hihetetlen, hogy ez történt. Egyszerűen felfoghatatlan. És még csak itt sem lehettem. -mondta könnyes szemekkel. -Mit tehetnék értetek? -tette fel a kérdést sokkal inkább magának, majd benyúlt a zakója belső zsebébe és elővett egy pénztárcát, amitől kicsit tartottam. Csak úgy nem szeretnék pénzt elfogadni, mert ez olyan mintha szánalomból adná.

-Kérlek ezt fogadd el. -nyújtott felém egy csekket.

-Nem lehet.

-Valamit muszáj tennem. Nem lehet, hogy éjjel nappal dolgozz. Havonta át fogok utalni, rendben?

-Ezt így nem fogadhatom csak el. Szerezni fogok egy rendes munkahelyet és majd jobb lesz.

-Akkor legalább azt engedd meg nekem, hogy keressek egy rendes állást. Rengeteg ismerősöm van, hidd el gyorsan találunk. -mondta biztatóan, majd felállt. -Most viszont el kell mennem, de majd keresni foglak.

-Rendben. Köszönöm a segítséget. -hajoltam meg, majd néztem ahogy távozik. Nemsokra rá én is távoztam. Hazamentem és bedőltem az ágyba. Egy rövid pihenő után nekiláttam a takarításnak és a főzésnek. Eléggé elidőztem, mert mikor megnéztem az időt már 4 óra volt. Azaz készülődnöm kell a bárba. MinAh-nak ésJonghyunnak írtam egy cetlire hogy dolgozni mentem, vigyázzanak magukra, kaja a hűtőbe. Besiettem a szobába, elővettem a táskámat, bedobáltam pár cuccot és siettem is. Mikor megérkeztem, besiettem az öltözőbe, majd nagyon gyorsan elkészültem. Kifelé menet belenéztem a tükörbe, de csalódottan szemléltem, hogy nem önmagam vagyok. A ruha amit viseltem, rövid, fekete testhez álló volt, és kihívóan szexi. Az arcomon a smink visszafogott volt, de számomra ez is soknak tűnt. Mivel péntek este volt, így nagyon sokan voltak. Szerencsére a pultnál kellett lennem, és nem az asztalokhoz szaladgálni.

Egy örökkévalóságnak tűnt mire hazaértem.

Halkan bementem a fürdőszobába, és megengedtem a vizet. Egy kádnyi forróvízben feküdtem és próbáltam kikapcsolni az agyam, majd mikor meguntam, felsóhajtottam, megmostam az arcom, és kiszálltam a kádból. Magam köré tekertem törölközőt, és besétáltam a szobába. Gyorsan felvettem a pizsit és végigdőltem az ágyon, de gondolataim, nem hagytak aludni. Az a jelenet játszódott le előttem, mikor először találkoztam Mir-rel. Arra a napra amikor hagytam, hogy felkísérjen a szállodai szobába. Emlékszem miután beértünk a szobába, elterült az ágyon, és várt. Nagyon féltem. Közelebb mentem hozzá, fölé hajoltam, és csak néztem az arcát. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. A lehető legnagyobb lendülettel sarkon fordultam, és nagyon gyorsan el akartam futni onnan, de nem bírtam. Mir megragadta a csuklóm, megfordított és kérdőn nézett rám. Látta ijedt arcomat, és ez mindent elárult neki. Türelmes volt velem, és nem röhögött ki, amit akkor díjaztam is. Persze azóta egy seggfej lett velem, és ezt készséggel viszonoztam is. Végül szép lassan sikerült megtennem. Persze ez mára már természetesen ment, de még mindig nem tudtam vele megbirkózni rendesen.

 

***

Reggeli után kikísértem MinAh-t és Jonghyun-t a kikötőhöz. Onnan indultak komppal Jeju-ra. Kisebb könnyes búcsú után, mikor indultam haza, megcsörrent a telefonom.

-Igen? -szóltam bele.

-MinHee? Szia. Hány nyelven tudsz? -kérdezte Kwangsoo.

-Öhm... -kicsit gyorsan jött ez a kérdés. -A sajáton kívül 2. Angol és Japán.

-Nagyszerű. Gondolkodtam. Te már elég felelősségteljes lány vagy. Intelligens, a nyelvtudásod rendben van, és mivel 2 tini gyereket nevelsz, van benned kötelességtudás.

-Ezzel mire szeretnél célozni?

-Hát találtam egy munkát. Kicsit lehet soknak fog hangozni, de hidd el remek lehetőség. Mivel tőled messze van, ezért lakásbiztosítás, nagyszerű fizetéssel. Mind a hármótokra elegendő lenne. Meg mivel én lennék a főnököd, tényleg nem lenne semmiben hiányotok.

-És mi lenne a nagy munka? -kérdeztem.

-Hát pont tegnap mondott fel az egyik fiúbandám menedzsere, és sürgősen kéne valaki.

-Huhh. Kik lennének?

-VIXX. Mond valamit? Még apud mesélte, hogy nem vagy nagy kpop fan, így gondoltam nem lenne kellemetlenség belőle.

-Átgondolom és még este visszahívlak, rendben?

-Persze, és tényleg gondold át rendesen. Hidd el ez egy remek ajánlat. A fiúk pedig nagyszerűek.

-Rendben, akkor szia.

-Szia, MinHee.

Szóval én mint menedzser? Ez így elég furcsa. Az idegeim így is ki vannak és még őket is vállaljam be? Kitudja mennyire idióták. De viszont ha azt nézzük, hogy nem kell többet a bárban és Mirnek dolgoznom mindenképpen megéri. És még MinAh-nak is meglenne a jegy. Sőőőt. Még találkozhatna is velük. Akárhogy is ez az ajánlat túl jó hogy visszautasítsam. Majd este visszahívom Kwangsoo-t.

1.rész

-Végre felvetted. -szóltam bele idegesen a telefonba, miközben leültem az ágyra.

-Mondjad gyorsan. -válaszolta türelmetlenül.

-Mi az hogy gyorsan? Hol a francba vagy? Már 20 perce várok rád.

-Hát próbán. -válaszolta nyugodtan, mintha ez teljesen természetes lenne.

-Na ne szórakozz velem.

-Nem kaptad meg az SMS-t? Pedig írtam, hogy ne gyere mivel főpróba lesz és nem tudok menni.

-CheolYong!! Ez most csak vicc, ugye? Úgy volt, hogy ma kifizetsz.

-Nyugi pár perce utaltam át a teljes összeget. -röhögött bele a telefonba.

-Rohadtul nem vicces. Az ilyen kis hirtelen változgatásodtól fogok 24 évesen megőszülni.

-Kár lenne. -mondta szomorúan. -A barna sokkal szexibb. -röhögött ismét bele a telefonba.

-Fulladj meg. -épp készültem kinyomni a készüléket amikor megszólalt.

-Gonosz vagy pedig én csak bókoltam. Vége a szünetnek le kell tennem, majd hívni foglak ha kellesz.

-Ahha. Csak nehogy elfelejtsem felvenni.

-Nem tennéd.

-Nem-e? -kérdeztem komolyan.

-Nem. Szükségem van rád ahogy neked is rám. És szerintem a kettőnk közül neked jobban.

-Anyád. -morogtam a telefonba.

-Köszöni jól van. Na puszi drága. -mondta és letette.

Felkaptam a táskámat az ágyról és kisétáltam a szobából. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot leadtam a recepciós csajszinak.

A szállodából kiérve hideg levegő csapta meg az arcomat. Elővettem a táskámból a sálamat, majd gondosan a nyakam köré tekertem. Nem hiányzik, hogy még le is betegedjek. Kiléptem az út szélére és leintettem a legelső taxit. Miután beültem és elmondtam a címet, éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebembe. Ijedten kikaptam és megnéztem. 2 új üzenet. Megnyitottam az egyiket. Egy banktól jött. Sikeresen megérkezett az átutalás. Király. A másik Mir száma volt.

“Szia. Ma nem tudok menni. A pénzt majd utalom. Légy jó kislány. ;)”

-Időbe. -motyogtam halkan, majd hátradűltem és lehunytam a szemem. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne ha a testvéreim megtudnák milyen undorító munkát végzek, és én ebből a pénzből tartom el őket. Mennyire fordulnának el tőlem? Nem. Erre nem gondolhatok. Csak túl stresszelem magamat. Gondolatomat a sofőr szakította félbe.

-Hölgyem. Megérkeztünk. -mondta, majd gyorsan kifizettem és kiszálltam. Az első hely ahova betértem egy élelmiszer központ volt. Utána elmentem venni pár ruhát és egyéb apróságokat még. Elég sok mindent kellett megvennem, így 4 nagy szatyorral baktattam haza. Mikor a ház elé értem, szomorúan állapítottam meg, hogy a kulcs a táska mélyén van valahol. Egy szemforgatás mellett lepakoltam mindent az ajtó elé, és előkotortam a kulcsot. A ház teljesen üres volt. Még biztos suliba vannak a skacok. Ettől kicsit jobb kedvem lett, mert így van időm meglepi vacsit csinálni MinAh-nak és Jonghyun-nak. Vagyis az én öcsémnek és húgomnak. MinAh decemberbe lesz 18 éves, míg Jonggie 19 éves múlt a nyáron.

Miután elpakoltam a vásárolt dolgokat, bementem a konyhába és nekiálltam főzni. Először elkészítettem a Ddukbokki-t. Miután készen lettem vele, nekiláttam MinAh kedvencének, a Joomuck Bab-nak. Kiskora óta imádja a rizsgombócot. Biztos örülni fog neki. Végül pedig elővettem a kimchi-t, amit még a szomszéd Ahjumma készített nekünk, és tofu-t csináltam hozzá. Épp hogy befejeztem a tálalást, amikor kivágódott az ajtó és hangos szitkozódás szűrődött be. Jól kezdődik. Kisétáltam a nappaliba és MinAh dühös arcával találtam magam.

-Tudod mit? -kérdezte szinte kiabálva.

-Nem? -válaszoltam vagyis sokkal inkább kérdeztem meglepetten.

-ÁÁÁÁÁÁÁhhhhhh. -sikított egy nagyot és lendületből a falhoz vágta a táskáját. Amit én szó szerint leesett állal bámultam.

-Nyugi, ne ijedj meg. Egész nap ilyen. -veregette meg a vállam Jonghyun.

-MinAh drágám, nem szeretnéd esetleg elmesélni mi is történt? -próbáltam megkérdezni.

-Árrrh. -kezdett el toporzékolni, mire kérdőn néztem Jonggie-ra.

-Ne nézz rám, tényleg nem tudom mi a baja. -válaszolta. -De most már kezd érdekelni a dolog. -nevette el magát mire csak megforgattam a szemem.

-Tudod van az a JinAh nevű csaj, akit nagyon utálok. -tért vissza rendes állapotba, majd leültünk a kanapéra.

-Igen, párszor elszidtad a nevét. -jegyeztem meg kuncogva.

-Nem vicces. Ő tényleg egy ribanc. Mindig felbosszant. -mondta durcásan.

-És most mit tett ellened? -kérdezte Jonghyun.

-Szerzett jegyet VIXX koncertre. -mondta, de sokkal inkább köpte a szavakat.

-Az csak egy koncert, ez miatt ne idegeskedj. Ki tudja, lehet hogy olyan hátul lesz, hogy még csak nem is fogja őket látni.-próbáltam nyugtatni.

-V.I.P -tette hozzá. -Első sor.

-Ohh. -mondtuk egyszerre Jonghyun-nal.

-Oteohkaji? -kérdezte 2 oktávval feljebb. - Bár ezt te úgysem érted meg mert nem szereted a VIXX-et. -tért vissza rendes hangneméhez.

-Nem az hogy nem szeretem, egyszerűen csak nem ismerem. -javítottam ki. -És tudod mit? Teljesen megértelek. Emlékeztek amikor nagy Super Junior fan voltam? -kérdeztem.

-Hülyéskedsz? -kérdezte Jonggie röhögve. -Azt a reakciódat nem lehet elfelejteni, mikor kijött az egyik MV. Anya orvoshoz akart vinni, mert nem tudta mi a bajod.

-Jólvan, Jonghyun, ennyire csak nem voltam vészes. -mondtam én is röhögve.

-Pedig de. -komolyodott el.

-Jólvan akkor. Annak az időnek már vége. És tudod miért? -kérdeztem MinAh-t, mire csak megrázta a fejét. -Volt egy nagy Suju koncert amire az összes barátnőm elment. Persze az nem lehet hogy pont én ne menjek. Csak hogy szép kis árat elkértek ezért a koncertért. Anyáék besegítettek, de így is sokat kellett güriznem a pénzért. Hát végül eljött a nagy nap. Mikor megjöttem suliból, anyáékkal nagyon összevesztem a jegyeim miatt, így nem engedtek el koncertre. Nagyon mérges voltam. El határoztam, hogy akkor megszököm. Nagyon nehezen sikerült eljutnom a helyszínig mire azt láttam kiírva hogy egyéb okok miatt lefújták a koncertet. Na ott telt be a pohár. Indulatosan, szomorúan, sértődötten és egyben csalódottan indultam haza. Ezek az érzelmek miatt sikerült balesetbe kerülnöm...

-Akkor törted el a karod, és akkor vesztél össze anyáékkal nagyon össze. -fejezte be a történetet MinAh.

-Jaja. Azóta valahogy nem tud érdekelni a Super Junior. Tudom gyerekes felfogás, de nagyon rosszul érintett akkor. -mivel éreztem, hogy laposodik a hangulat gyorsan témát váltottam. -Srácok éhesek vagytok? -kérdeztem vidáman.

-Ne is mondd. Nagyon hosszú nap volt. -mondta Jonghyun unottan.

-Akkor gyertek. -ugrottam fel és mentem be a konyhába. MinAh nagyon örült a rizsgombócnak.

-Unnie! -ugrott a nyakamba. -Te vagy a legjobb. Köszönöm.

Jó volt látni ahogy jobb kedve lesz.

Miután mindannyian teli zabáltuk magunkat, beraktunk egy filmet. MinAh kedvére vígjátékot néztünk. Hát a végére már a földön fetrengve röhögtünk.

Este elalvás előtt még benéztem Min-hez. Az ágyon fekve telefonozott. Odasétáltam hozzá, majd leültem az ágy szélére.

-Azért rendben leszel? -kérdeztem halkan.

-Persze. Hiszen pont te mondtad, hogy ez csak egy koncert. -mondta mosolyogva.

-Sajnálom. Igyekszem keresni egy rendes állást, hogy ne keljen ez miatt szomorkodnod.

-Ya, te pabo. -ütötte meg a fejem, majd röhögte el magát. Felálltam, majd adtam egy jóéjt puszit. Még Jonghyun-hoz is benéztem, majd én is lefeküdtem aludni.